80 év körüli svájci házaspár száll fel a 8:00-s vonatra. Jól öltözöttek, mindketten bottal, a néni kettővel. Ritkaság, hogy munkanap reggel a csúcsidőben (vagy annak a végén) idősek utaznak a vonaton, de azért előfordul. Mindketten többször körülnéznek, de nem találnak egyetlen ülőhelyet sem. Senki nem mozdul. Errefelé nem szokás átadni a helyet - ha megszerezted, a tiéd, nem engeded át senkinek.
Egy nyilvánvalóan külföldi nő (Hochdeutschot beszél) nem bírja tovább, odamegy, és megpróbál helyet szerezni nekik a mellettük terpeszkedő 16 körüli sráctól. Az öregek nyugtatgatják, "Semmi gond, túléljük", majd jókedvűen elbeszélgettek a nővel. A 15 perces út alatt pedig továbbra sem mozdult senki.
Mellesleg a vonatnak ebben a kocsijában van egy négyes ülésblokk, ami mellett ott van, hogy kéretik átadni a rászorulóknak. De az talán csak a kerekesszékesekre vonatkozik...
Mintha csak egy parkban lennének, úgy nyírják traktorokkal és kézi tolós fűnyíróval a sínek között a gyepet, valószínűleg idén utoljára.
A Zürichi Főpályaudvar aluljárószintjén kocka alakú vízesés gyönyörködteti az arra járókat. Arra viszont csak ma reggel jöttem rá, hogy a kék és fehér fények a középen átlósan megosztott zürich kantoni zászlót ábrázolják. Lehet, hogy csak azért nem tűnt fel eddig, mert a világítás kék színű része nem működött...?
Szerencsére Svájcban is szép számmal előfordulnak 190 centire vagy még annál is nagyobbra nőtt emberek, így nyilván másnak is okozott már problémát a szemmagasság, de nem fejmagasság fölött elhelyezett kapaszkodórúd. Nos, az új Stadler kétszintű ingázóvonatokon már kellemesen párnázott módon fejelhetik le a magasabb utasok ezt a kapaszkodót, ha véletlenül az útjukba kerül.
Nem csak a budapesti metrót szokták alkalmanként megbénítani a focidrukkerek. A szurkolók jelenleg éppen a zürichi belvárosban a Limmat-parti villamosok vonalán akarnak a légynek sem ártani, emiatt a normál esetben arra járó szerelvények kénytelenek a Bahnhofstrassén át elkerülni a helyszínt. Nekem pedig szerencsére semmi dolgom nincs arra. :-)
Mennyivel takarosabb már, ha a gyalogosok útját ideiglenesen elálló palánk nem csak úgy a'la natur áll, hanem szépen lemázolják fehérre. Valaki nyilván így gondolta az építésvezetők közül, tehát mostantól az egyes vagányra érkezők illetve onnan indulók sokkal derűsebben érezhetik magukat, ha a telefonok nyomkodása helyett kicsit körülnéznek.
Az újrahasznosítás fontos dolog, ezért a zürichi szemétfeldolgozó a zürichi közlekedési vállalattal karöltve megpróbál minél több újrahasznosítható hulladékot begyűjteni az itt élőktől. A Cargo-Tram és az e-Tram havonta egyszer a város szinte mindegyik villamoskitérőjét meglátogatják, az előbbi a nagyobb méretű, de nem veszélyes hulladékokra speciálizálódott, az utóbbiba pedig a már nem szükséges elektromos háztartási eszközöket lehet bevinni.
A villamosban az a nagy ötlet, hogy a szemetet csak egyszer kell bepakolni, a villamos a nap végén ugyanis a városi újrahasznosító telepre gurul be kipakolásra. És persze az utcára kikészített szemét látványától és az esetleges guberálástól is megszabadul a város.
Szeptember 28-án újra eljött a népszavazás ideje. A mostani témák annyira nem látványosak vagy hangzatosak (legalábbis mi nem nagyon figyeltünk fel rájuk), egyet kivéve: az ÁFA-megkülönböztetést. A plakáton látható példa jól leírja az abszurd helyzetet: ha helyben fogyasztasz valamit, 8% az áfatartalom. Ha ugyanazt elviszed, csak 2,5%. Ezt a különbséget van olyan étterem, ami lenyeli, van, ami áthárítja a vevőre. Az áthárítás nehezebb olyan szempontból, hogy elvileg kétféle árat kellene kiírni helyben fogyasztásra és elvitelre, van 1-2 kis elviteles büfé, ahol tényleg két ár van, de ez a kevésbé gyakori.
(Azt pedig, hogy a referendum kitalálója melyik áfát alkalmazná, elnézést, de nem néztem meg. :-))
A Zürich-Oerlikon vasútállomás bővítése gőzerővel folyik; most például az 1-2-es vágányok egyik végében lévő épületeket kezdték el elbontani, hogy - gondolom - újakat építsenek a helyükre. Az utasok persze útban lennének, ezért a peronokat elhúzták a másik irányba olyan 50-100 méternyit, amihez bizony építeni kellett egy komplett járdát lépcsővel. Igen, az az óriási vasszerkezet a képen mindössze azért épült, hogy az ideiglenes deszkajárdát megtartsa. És természetesen biztonsági sávot is kijelöltek, a szabály az szabály.
A Zürichi Főpályaudvar délkeleti végében folyamatosan építik az új "Europaallee" néven futó iroda- és lakónegyedet. Hogy addig se csak a szürke betonhalmokat és munkagépeket kelljen nézni, az arra járók örömére a tulajdonos cég kitalálta, hogy lerak egy halom növényt az utcára, ami egyrészt jól néz ki, másrészt rá lehet ülni a kör alakú ládák peremére. Harmadrészt pedig lehetőség van egy kis kísérletezésre, hogy vajon működik-e egy önlocsoló függőkert egy ilyen helyen. A módszer: középen egy nagy dézsa víz, belelógatva sok kis cső, amik néhány napelemes szivattyúra csatlakoznak, a vizet pedig a növényekre csöpögtetik. Extra szolgáltatás: az ehető növényekből szabadon lehet szedni. Nekem úgy tűnik, egyelőre életképes a rendszer.
"Már azelőtt is volt bölcsink, hogy a svájci nők szavazhattak volna" - büszkélkedik a Zürichi Egyetemi Kórház (UniSpital).
A villamoson kifüggesztett reklám célja nem teljesen egyértelmű, de talán a kórházválasztás előtt álló orvosokat próbálják meggyőzni arról, hogy milyen jó lenne nekik a rugalmas munkaidőbeosztást ily módon is támogató intézményben dolgozni.
A zürichi "Cobra" egyterű villamosoknak nemcsak a külseje formatervezett, hanem a vezetőfülkéje is. Például milyen egyszerű és praktikus megoldás egy áttetsző szilikongumi csíkot ragasztani a vezérlőpultra, hogy így a nagy kihasználatlan felületből egyszerre lecsúszásvédett telefontartó legyen.
Érdemes néha kicsit szétnézni a Hauptbahnhofon, találhat az ember meglepő dolgokat, most például a főcsarnokban egy rögtönzött koncerttermet, ahol Mozart Requiemjét adják majd elő szeptember 5-6-án este.
A svájci pékségek és cukrászdák 99%-a azt feltételezi a kedves vevőről, hogy minden árusított süteménynek pontosan tudja a nevét, éppen ezért feleslegesnek tartják a feliratokkal teletűzdelni a vitrint, még elrontaná az összképet. A termékek neveit egyetlen összesített árlistából meg lehet tudni, amit a pult valamelyik szélére szoktak ragasztani.
Mit tehet ilyenkor a svájci sütemények neveiben még három év után is járatlan külföldi? Egyrészt kérhet a listából felolvasás módszerével, ilyenkor persze nem biztos, hogy azt fogja kapni, amit kinézett magának.
Másrészt választhatja az "egyet kérek abból" módszerét, amivel tuti a lebukás (mármint hogy fogalma sincs a süti nevéről), de azt kapja, amit kinézett.
Ezek után pedig jegyezzük meg: egyik módszer sem alkalmas a süti összetételének megállapítására, ez csak az eladónak feltett célirányos (és külföldiségünket garantáltan eláruló) kérdésekkel vagy kóstolással tudható meg.
Régebben volt már szó () az aszfalt útépítés környéki kreatív használatáról. Most újabb példákat láthatunk, itt nem a járdára való felhajtást kell ideiglenesen megkönnyíteni, hanem a ritkaságszámba menő ipari konnektorokból vételezett áramot viszik a felhasználási helyre.
Az érintésvédelemre is bombabiztos megoldást találtak: a csatlakozókat vastagon körbetekerték szigszalaggal.
Illetve, ahol nem csak a gyalogosok súlyát kellene a kábelnek és a ráöntött aszfaltnak megtartania, ott inkább két betonnal kiöntött olajoshordóba tűzött lécek emelik megfelelően magasra a kábelt és hidalják át a kocsibehajtót.
Már egy ideje tudok a létezéséről, de egészen mostanáig vártam vele, hogy kipróbáljam az opfikoni uszodát, ami a UBS irodától nagyjából 10 percnyi sétára található. Sajnos ebédidőben kicsit szűkebbre kell venni az időkeretet (ebédelni is kell valamikor, meg visszamenni dolgozni :-) ), de a 40 perc úszás alatt volt 10 perc, amikor egyedül voltam a kültéri 8 sávos, 50 méteres medencében, ami szinte lehetetlen mutatvány lenne bármelyik zürichi uszodában. Hab a tortán, hogy a belépő 6 frank, azaz eggyel kevesebb, mint a szabvány zürichi uszodabelépő ára. Amíg a kinti medence nyitva van, ez a hely lesz a favoritom, utána majd meglátom. :-),
Dohányozni és fotózni tilos - mondja angolul egy a "Zürich Open Air" szabadtéri zenei fesztivál megközelítésére kijelölt útvonalat határoló kordon. Ez több mint gyanús - a svájciak biztos nem mennének olyan fesztiválra, ahol ezt a két tevékenységet ne szabadna művelni -, de az apró betűs részben kiderül a turpisság: ezt a készlet mobilkordont még 2012-ben bérelték ki a lengyel-ukrán foci EB biztosítására, a felirat meg azóta rajta maradt.
Tanulság: a mobilkordonok meglehetősen nemzetközi karriert futnak be. :-)
A Fraumünster mellett is elhalad a folytonos lila vonal - azaz a hétvégén ezt a nevezetességet is érintik majd a maratoni futók az EB-n.
Zürich belvárosában szinte lehetetlen olyan szélesebb utcát találni, ahol ne lennének villamossínek, most viszont éppen javában zajlik az atlétikai EB, aminek vannak utcai futó- és gyaloglóversenyei. Hogyan akadályozzuk meg hát, hogy a sportolók lába kificamodjon a síneken? Fektessünk pár kilométer kötelet a vágányokba!
 |
| Zürich HB, információs monitor |
 |
| Kisiklott. Kép: 20 Minuten |
 |
| Kép: Kantonspolizei Graubünden |
 |
| Sínen közlekedő tűzoltóautó |
 |
| A baleset környéke nagy vonalakban: Chur, Tiefencastel, Thusis |
 |
| A baleset nagyjából a völgyben lerakott piros térképtűnél történt. Nem egy egyszerű terep |
 |
| Sétáló utasok. Kép: twitter |
Zürich rendezi ezekben a napokban az atlétikai EB-t, ennek következtében megnőtt a városban és környékén a melegítőben grasszáló sportolók száma. A görög küldöttség például a - gondolom olcsóbb - glattbruggi NH Hotelt választotta szállásnak, így most egy hétig kék mackós sétálók tűnnek fel olykor-olykor az opfikoni UBS iroda mellett.
A Sprüngli, illetve a Lindt & Sprüngli főleg a csokoládéról és a csokipralinékról ismert világszerte. Pedig a kispoharas fagyijaival is híres lehetne. A Paradeplatzon található Sprüngli aktuális kirakatában most ott sorakozik talán a teljes ízválaszték.
A pisztácia konkrétan ismeretlen dimenziókat nyit meg, ugyanis igazi zúzott pisztáciából van, nem cukorból, színezékből és mandulaaromából. Ellenállhatatlan, "sajnos" annyira, hogy nem is nagyon sikerült eddig a többi ízt kipróbálnom, pedig azok is biztos nagyon finomak. :-)
Kedvenc Hofladenünkben megjelent így július vége felé a korai szilva, nekünk pedig eszünkbe jutott, hogy milyen jó lenne szilvásgombócot csinálni belőle. Az alapanyagok beszerzése csak nem lesz probléma, liszt, krumpli és zsemlemorzsa is nyilván lesz bármelyik boltban. Nos, az utóbbi kemény diónak bizonyult: a Coop, Migros és még a Marinello nevű olasz delikát két-, sőt, háromszoros átfésülése után ki merem jelenteni: Svájcban nem létezik a bolti zsemlemorzsa. A Coop és a Migros maximum polentát (nagyszemű kukoricadara) árul, a Marinellónak még volt polentaőrleménye is, ami textúrájában már erősen emlékeztet a zsemlemorzsára, ízében viszont biztosan nagyon távol áll tőle.
Felmerül a kérdés: vajon ha ezek a drága svájciak otthon Schnitzelt vagy Cordon Bleu-t sütnek, akkor vajon mibe panírozzák a húst? Mert az éttermekben vagy hegyi Hüttékben kínált panírozott húsok nagyon is úgy néznek ki, meg az ízük is olyan, mintha búzaalapú száraz kenyérből vagy kétszersültből őrölt morzsába forgatták volna őket.
A rejtély lehet, hogy soha nem oldódik meg, addig is szárítunk kenyeret és ledaráljuk morzsának, de a szilvásgombócot polentába forgatni nem fogjuk.
