80 év körüli svájci házaspár száll fel a 8:00-s vonatra. Jól öltözöttek, mindketten bottal, a néni kettővel. Ritkaság, hogy munkanap reggel a csúcsidőben (vagy annak a végén) idősek utaznak a vonaton, de azért előfordul. Mindketten többször körülnéznek, de nem találnak egyetlen ülőhelyet sem. Senki nem mozdul. Errefelé nem szokás átadni a helyet - ha megszerezted, a tiéd, nem engeded át senkinek.
Egy nyilvánvalóan külföldi nő (Hochdeutschot beszél) nem bírja tovább, odamegy, és megpróbál helyet szerezni nekik a mellettük terpeszkedő 16 körüli sráctól. Az öregek nyugtatgatják, "Semmi gond, túléljük", majd jókedvűen elbeszélgettek a nővel. A 15 perces út alatt pedig továbbra sem mozdult senki.
Mellesleg a vonatnak ebben a kocsijában van egy négyes ülésblokk, ami mellett ott van, hogy kéretik átadni a rászorulóknak. De az talán csak a kerekesszékesekre vonatkozik...
2014. október 30., csütörtök
Rászorulóknak
2014. október 9., csütörtök
Fűnyírás
Mintha csak egy parkban lennének, úgy nyírják traktorokkal és kézi tolós fűnyíróval a sínek között a gyepet, valószínűleg idén utoljára.
Zürich
A Zürichi Főpályaudvar aluljárószintjén kocka alakú vízesés gyönyörködteti az arra járókat. Arra viszont csak ma reggel jöttem rá, hogy a kék és fehér fények a középen átlósan megosztott zürich kantoni zászlót ábrázolják. Lehet, hogy csak azért nem tűnt fel eddig, mert a világítás kék színű része nem működött...?
2014. október 7., kedd
Hogy ne fájjon a fejed
Szerencsére Svájcban is szép számmal előfordulnak 190 centire vagy még annál is nagyobbra nőtt emberek, így nyilván másnak is okozott már problémát a szemmagasság, de nem fejmagasság fölött elhelyezett kapaszkodórúd. Nos, az új Stadler kétszintű ingázóvonatokon már kellemesen párnázott módon fejelhetik le a magasabb utasok ezt a kapaszkodót, ha véletlenül az útjukba kerül.
2014. október 2., csütörtök
Futballrajongók miatt
Nem csak a budapesti metrót szokták alkalmanként megbénítani a focidrukkerek. A szurkolók jelenleg éppen a zürichi belvárosban a Limmat-parti villamosok vonalán akarnak a légynek sem ártani, emiatt a normál esetben arra járó szerelvények kénytelenek a Bahnhofstrassén át elkerülni a helyszínt. Nekem pedig szerencsére semmi dolgom nincs arra. :-)
Rend a lelke
Mennyivel takarosabb már, ha a gyalogosok útját ideiglenesen elálló palánk nem csak úgy a'la natur áll, hanem szépen lemázolják fehérre. Valaki nyilván így gondolta az építésvezetők közül, tehát mostantól az egyes vagányra érkezők illetve onnan indulók sokkal derűsebben érezhetik magukat, ha a telefonok nyomkodása helyett kicsit körülnéznek.