80 év körüli svájci házaspár száll fel a 8:00-s vonatra. Jól öltözöttek, mindketten bottal, a néni kettővel. Ritkaság, hogy munkanap reggel a csúcsidőben (vagy annak a végén) idősek utaznak a vonaton, de azért előfordul. Mindketten többször körülnéznek, de nem találnak egyetlen ülőhelyet sem. Senki nem mozdul. Errefelé nem szokás átadni a helyet - ha megszerezted, a tiéd, nem engeded át senkinek.
Egy nyilvánvalóan külföldi nő (Hochdeutschot beszél) nem bírja tovább, odamegy, és megpróbál helyet szerezni nekik a mellettük terpeszkedő 16 körüli sráctól. Az öregek nyugtatgatják, "Semmi gond, túléljük", majd jókedvűen elbeszélgettek a nővel. A 15 perces út alatt pedig továbbra sem mozdult senki.
Mellesleg a vonatnak ebben a kocsijában van egy négyes ülésblokk, ami mellett ott van, hogy kéretik átadni a rászorulóknak. De az talán csak a kerekesszékesekre vonatkozik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése