Kedvenc Hofladenünkben megjelent így július vége felé a korai szilva, nekünk pedig eszünkbe jutott, hogy milyen jó lenne szilvásgombócot csinálni belőle. Az alapanyagok beszerzése csak nem lesz probléma, liszt, krumpli és zsemlemorzsa is nyilván lesz bármelyik boltban. Nos, az utóbbi kemény diónak bizonyult: a Coop, Migros és még a Marinello nevű olasz delikát két-, sőt, háromszoros átfésülése után ki merem jelenteni: Svájcban nem létezik a bolti zsemlemorzsa. A Coop és a Migros maximum polentát (nagyszemű kukoricadara) árul, a Marinellónak még volt polentaőrleménye is, ami textúrájában már erősen emlékeztet a zsemlemorzsára, ízében viszont biztosan nagyon távol áll tőle.
Felmerül a kérdés: vajon ha ezek a drága svájciak otthon Schnitzelt vagy Cordon Bleu-t sütnek, akkor vajon mibe panírozzák a húst? Mert az éttermekben vagy hegyi Hüttékben kínált panírozott húsok nagyon is úgy néznek ki, meg az ízük is olyan, mintha búzaalapú száraz kenyérből vagy kétszersültből őrölt morzsába forgatták volna őket.
A rejtély lehet, hogy soha nem oldódik meg, addig is szárítunk kenyeret és ledaráljuk morzsának, de a szilvásgombócot polentába forgatni nem fogjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése